Idén már tizenegyedik alkalommal valósult meg a DUNARTCOM Somorjai Nemzetközi Művésztelep, aminek zárókiállítását a frissen felújított Korona udvarban augusztus 21-én nyitották meg. A művésztelepet 2011-ben alapította a somorjai Mayer Éva, Munkácsy-díjas képzőművész, közösen a Somorjai Református Egyházközséggel és az akkori polgármesterrel, Bárdos Gáborral. Mayer a Magyar Képzőművészeti Egyetem képgrafika és a vizuális nevelőtanár szakán 2008-ban szerzett diplomát, azonban az otthoni közegtől sem akart elszakadni. Mindig is szeretett volna hidat teremteni a magyar és a nemzetközi, illetve a szakmailag már elismert, illetve a még feltörekvő fiatal képzőművészek között.
Az első évben még csak a hazai, magyarországi, illetve a környező országok beli művészekkel valósult meg a projekt, és mivel sikeresnek bizonyult, a következő évtől szélesebb nemzetközi részvétellel folytatódhatott. A tizenegy évad folyamán a művésztelepre tizenhat országból meghívott, közel százhetven alkotó tematikus hívószóra alkotott műfaji megkötés nélkül, a hagyományos megfogalmazásokon túl az újszerű médiumok alkalmazásáig. Ezidáig több mint ötvenöt szakmai program valósult meg a művésztelepek során.
A DUNARTCOM elnevezés is nagyon találó, hiszen röviden és velősen magába sűríti a szimpózium lényegét: a Duna a nemzetköziség és a természet szimbóluma, az art a művészet, a com pedig a közösségre utal. Minden évfolyam alkotásai egy központi téma köré csoportosulnak, így az egyes évek során a művészek alkottak már például a levitáció, a gondviselés, vagy belső utakon tematikában.
Az idei hívószó az időkapszula volt. Ennek apropóján a művészek azon gondolkodhattak el, hogy az idő felettiséget, vagy épp a pillanatnyiságot, hogyan fejezhetik ki egy-egy műalkotásban.
Az idő, a mulandóság megragadása a művészetnek egy alap témája, és a képzőművészet statikusságából kiindulva különösen nagy kihívás a múlandót, a történést ábrázolni. Egy mű többféleképpen funkcionálhat időkapszulaként. Például annak témájával vagy egy, az abban megjelenő, társadalmi üzenettel utalhat egy történelmi korra, de az alkotással a művész a saját belső világának időkapszuláját is megteremti.
Egy művésztelep esetében mindezen túl a művek létrejötte, egymáshoz való kapcsolódása is érdekes szempontokat vethet fel. Ezek a művek egy időszeletben jöttek létre, ugyanannak az időszeletnek a különböző nézeteit mutatják be. Egymástól függetlenül is megállják a helyüket, de együtt kiállítva egymáshoz viszonyítva is értelmezhetőek. Együtt tehát maguk is kapszulába zárják az időt.
A művésztelepen kiállító festők, szobrászok és grafikusok a témához mindannyian sajátosan nyúltak hozzá. Getto József (HU) például egy a múltban kitalált kapszulaformát fejlesztett tovább az általa kikísérletezett technikával, amelynek alapja a golyós tollal való festés. Jiří Stanek (CZ) az oda-vissza mutató nyílra emlékeztető művével az alkotásban rejlő múltat, jelent és jövőt fejezte ki. A cseh művész az alkotásra, mint idő feletti dologra tekint, de emellett az idő nélküliséget is látja benne, hiszen például egy mű létrehozása folyamán a művész számára az idő is megáll egy pillanatra. Berkes Csilla (HU) szimpóziumra készített műve belesimul az elmúlt években készült munkáinak sorába, melyek témája a világűr. A Somorján töltött idő során fő inspirációja az Apolló űrprogram volt, melynek több leszálló fülkéje is a Csendes-óceán vizén landolt. A zárókiállításra egy ilyen mentőkabint hozott létre, mely egy kapszulába zárva ringatózik a vízen.
Kiss Márta (HU-SK) képeire a monumentalitás jellemző, és előszeretettel örökíti meg Csallóköz tájait. A művésztelepen arra kereste a választ, hogy az elmúlt öt évben ő, mint művész, milyen változáson, fejlődésen ment keresztül. Ezt pedig a múltban már egyszer megörökített napraforgóföld újrafestésének segítségével vizsgálta meg. A Csallóköz a pozsonyi származású Stano Bubán (SK) számára is inspirációs forrás. Őt a környékbeli táj absztrakciója és realizmusa foglalkoztatta.
Az alkotásnál a természetet hívta segítségül a szlovákiai Kristína Kandriková is, aki művén a nappali fény és az árnyék változását ragadta meg, valamint Palman Zsuzsi (HU) a természeti képződményekben rejlő eltérő időszámítást igyekezett megörökíteni, ugyancsak a festészet eszközeivel.
Esse Bánki Ákos (HU), a már említett Stano Bubán mellett, a művésztelep egyik legállandóbb résztvevője. Képsorozatán az időt egy ismétlődő struktúrával ábrázolja, emellett pedig többféle térérzetet is sugall – egyszerre utal természeti és városi közegre. Boda Anikó (HU) Mayer Éva szüleit örökítette meg egy portrén, amely magától Mayertől kapta a sokatmondó Bázis címet.
Berze Imre (RO) szobrász az univerzum három alapvető alkotóelemét vette alapul – az anyagot, a teret és az időt. Az idő egyik leggrandiózusabb mértékegységére, vagyis a fényévre utalva, a fényt egy fűszállal szándékozta megragadni a művében, így állítva időkapszulát a somorjai fénynek.
Majoros Áron Zsolt (HU) szobrász tölgyfából készült műve a tölgy európai kultúrában betöltött szimbolikájára épít. Jelképezi az ősök tiszteletét és a rendületlen kitartást. Ezért Majoros egy 128 éves tölgyfa bütübe faragta egy átlag ember életének időtartamát.
Mayer Éva (HU-SK) képein égő és lebegő templomokkal találkozhatunk, melyek a művésznő Pusztulás vagy Tisztulás műegyütteséhez kapcsolhatóak. Egy templom is időkapszulának tekinthető, hiszen találkozik benne egy adott kor, valamint az egész emberi kultúra művészeti vívmányai, és sorsa szorosan összefügg az emberével – hiszen egy-egy szentély pusztulása a kultúrák vesztesége is egyben. Végül pedig, de nem utolsósorban, meg kell említeni Éles Lóránt (HU) csőhálózatra emlékeztető szerkezeteit is, aki az így létrehozott térélmény segítségével elgondolkodtatni szerette volna a nézőt, hogy mi zajlódhat le az alkotásokban – kezdve például a folytonosságtól az elhalásig, vagy a fejlődéstől a sorvadásig.
A művésztelep hetének keretén belül az alkotók és a külső érdeklődők számára különböző programok zajlottak le Somorján, illetve Dunaszerdahelyen. A zenei élményt többek közt a budapesti Bettika Septet jazz-zenekar biztosította, a somorjai Mozi Club pedig otthont adott a szimpóziumon résztvevő művészekkel való beszélgetéseknek, ahol mesélhettek egy kicsit önmagukról és művészetükről. A záró kiállítás megnyitója teltházas volt, a tárlat október 8-ig tekinthető meg a somorjai Korona udvar kiállítótereiben.
Boda Bianka