Kedves jelenlévők!
Szeretettel köszöntök mindenkit a DUNART nemzetközi művésztelep első kiállításán!
Az itt látható művek nem véletlenül kerültek egy kiállítóterembe. Alkotóik – KÖNYV Kata és JAKATICS-SZABÓ Veronika – az életben és művészetükben is közel állnak egymáshoz. A szimbólumok, a mögöttes tartalom, a társadalmi problémákra való reflektálás fontos eleme képeiknek – az élet könyörületlen folyása, a hektikus mindennapok, a múltra való emlékezés jelentősége. Mindkettőjüket vonzza a szürrealizmus, mely bőven fellelhető a társadalmi lét elentmondásaiban és az aktualitásból kiemelik azt az epizódot, amely jelképpé formálható.
A kiállítás gerincét a portrék adják, melyek sorsokat jelenítenek meg, hordozzák magukban az időt és a közeget melyben élnek. Kata szavaival élve: „Festés közben a lényeg, a hangulat megragadása, melyet a modell személye körül és belül érzek, ezeket egyesíteni és ecsetnyomokban rögzíteni.”Viszont, amint azt látják, nem minden kép ábrázol személyeket. Vannak köztük tárgyak is, mint például egy villanyóra, melyek által a legjelentéktelenebb hétköznapi dolgok is egzisztenciális szimbólummá válhatnak – mondhatjuk, hogy azok portréi. Hisz megszemélyesítik, magukba sűrítik az eszmei mondanivalót, a maguk élettelenségében képesek az időtlenség kifejezésére. Megint más képek ugyan embereket ábrázolnak, de nem a személyük fontos, hanem az általuk jelképezett múlt – ilyen például a Régi fényképek rítusa, illetve a Betölteni a múltat c. festmények.
KÖNYV Kata 2003-ban végzett a Pécsi Művészeti Szakközépiskolán és ugyanebben az évben felvételt nyert a Magyar Képzőművészeti Egyetem Festő és Vizuális nevelőtanár szakára, amit 2008-ban fejezett be. Festészetének fontos eleme az ember, annak karaktere, viselkedése. Állandó motívumként jelennek meg nála a szobrok, romok és más, emberi nyomként értelmezhető dolgok. Az itt kiállítottak közül kiemelném a Kata munkái közt többször is előforduló, mérőórákat ábrázoló műveket, melyek szimbolikus művészetének tökéletes példái. A mérőóra a kontrolláló hatalmat jelenti, egy idegen testet, melyet az intim terünkbe helyeztek és melynek működésébe nem avatkozhatunk, mert azt a hatalom bünteti. Az állampolgári fogyasztás mércéje, egyetlen rendeltetése, hogy passzív megfigyelésre-leolvasásra-van szánva. A pergő számsor felidézi az idő múlását. Ezt ellensúlyozza a tetején égő gyertya, mely az ellenállás dacos jelképe.
A kiállítottak közt kétszer is szerepel Kata önarcképe. Az egyik szemből láttatja, a másikból viszont nem derül ki egyértelműen, hogy őt ábrázolja. Kata profilból látható rajta, arca vízszintesen helyezkedik el és félhomályba van burkolva. A kép előterében szanaszét hever a szemét. A festő egy hirtelen ötlettől vezérelve festette meg ezt a képet-meglátott egy halom szemetet, melyet összeszedett és otthon véletlenszerűen ráhelyezett egy asztalra, majd lefestette. A képre nézve eszünkbe juthatnak azok az antik mozaikok, barokk csendéletek melyek a pazarlást, nagymértékű polgári fogyasztást akarták ábrázolni.
JAKATICS-SZABÓ Veronika 2002-ben végzett a székesfehérvári Művészeti Szakközépiskolán, 2002-től 2007-ig pedig a budapesti Magyar Képzőművészeti Egyetemre járt festő szakra. Festészete figurális és nagyon szubjektív. Képeit személyes élményei inspirálják, de művei valahol félúton vannak a realitás és az irrealitás közt. A múltábrázolás fontos része munkáinak, ahogyan azt a kiállított Betölteni a múltat, vagy az Iskolaudvar című képek is mutatják. Az előbbin frappánsan felhasználta az internetes keresők töltését jelző, körbefutó köröcskét, mely egy 60-as évekbeli fotót foglal magába. Az Iskolaudvar-on Vera látható hugával. A kiinduló élmény testvére ballagása volt, mely Verában nosztalgikus érzéseket ébresztett és tudatosult benne az idő múlása. Ahogy a háttérben látható bontógépek is egy épület pusztulását jelentik, Vera általuk a múlandóságot fejezte ki.
A Valami belement a szemembe című kép a hétköznapok rohanását olyan egyszerű, de frappáns jelenettel ábrázolja – amikor az ember szemébe a nagy sietségben az utcán valami belemegy, ilyen esetben jól jöhet egy útba eső visszapillantó tükör. Ez a festmény egyben önarckép is. Képei közt találunk olyat is, mint például a Szent család a skypon, melyen a hagyományos újszövetségi toposzt korunk modern környezetébe helyezi.
Ezennel nem is szaporítom tovább a szót és megnyitom a kiállítást. Köszönöm a figyelmet és mindenkinek kellemes időtöltést kívánok!