Mindenek előtt örömömet szeretném kifejezni, mivel abban a szerencsében van részem, hogy magam is egy kis része lehetek egy ünnepnek. Ünnepet mondok, mert ez a kiállítás, ez a megnyitó jubileumi ünnepségként is felfogható. Apropója pedig nem más, mint hogy immáron 5 éves a DUNART.COM ─ ami, még ha a név elsőre azt is sugallja, nem egy weboldal alapvetően, hanem évenként tíznapos nemzetközi szimpózium a Szlovákiai Somorján.
Az itt látható művek természetesen a művésztelepes alkotók munkái. Név szerint: BIESS Katalin, BLAHÓ Borbála, Reshat AMETI (MK), Sergej ANDREEVSKI (MK), BALÁZS József Tamás (BAJÓTA) (RO/HU), Stanislav BUBÁN (SK), Klemen BRUN (SLO), ESSE BÁNKI Ákos, GÁBOR Imre, GYENES Gábor (SK), IZSÁK Előd (RO/HU), JAKATICS- SZABÓ Veronika, KIRÁLY Gábor, KÓTAI Tamás, KÖNYV Katalin Éva, MAJOROS Áron Zsolt, MAYER Éva (SK/HU), NÉMETH Marcell, PÉZMAN Andrea (SK), RAJCSÓK Attila, Dick ROBERTS (USA), SZIGETI Gábor Csongor, SZŐKE Erika (SK), TOLNAY Imre, Gayle TUSTIN (USA), VINCZE Ottó alkotásait láthatják az érdeklődők.
Nyilván az öt év alatt sokszor többen dolgozhattak a telepen: közel ötven művész. Inkább úgy tekinthető tehát ez a névsor, mint a statisztikában a reprezentatív mintavétel: nívójával jelzi az egészet. A MAMŰ végtére remek hely ─ de megvannak a maga fizikai határai, ötven művész munkáit mégsem lehet kiállítani benne.
Más oldalról nézve ez a helyszűke azt is megmutatja, milyen volumenű a DUNART.COM szimpózium. Illetve sejteni engedi talán azt is, mekkora jelentőségű a somorjai közösség életében. Hogy az öt év áldozatos és kitartó szervezői és alkotói munka immáron meghozza a maga művészeti-szakmai eredményét is, bőven túl a kistérségen, azt jelzi ez a tárlat is. Hiszen a projekt a MAMŰ évi tíz kiállításának egyikét elnyerte, ami korántsem minden jelentőség nélküli. Híre is megy, ezt bizonyítják a szaklapokban és egyéb médiumokban megjelent és megjelenő anyagok.
És ha már a szervező munkáról beszélek, nem hagyhatom említés nélkül Mayer Éva Munkácsy-díjas grafikust, aki a DUNART.COM egyik fő motorja, és alapítója is, Somorja Városának polgármesterével, Bárdos Gáborral és a Somorjai Református Egyházközség lelkipásztorával György Andrással együtt.
A szimpózium meghívásos, általában a nemzetköziségéről elmondható, hogy a geopolitikai helyzetéhez mérten kiegyensúlyozott: egy harmad a más nemzetiségű és két harmad az anyaországi és határon túli magyar művészek aránya. A meghívottak évenként változó tematika alapján alkotnak, ám műfaji megkötés nélkül, jellemző továbbá, hogy a hagyományosabb és modernebb kifejezésmódok közül egyik sem preferáltabb a másikhoz képest. A harmónia jegyében szerveződik tehát a telep, és ezt harmóniát valóban érezhetik a jelenlévők, sőt, útravalóként magukkal vihetik.
A szimpóziumokról tudni kell, hogy, hogy teret adnak egyéb művészeti ágakkal való kapcsolódásnak is. A résztvevők találkozhatnak írókkal, zenészekkel, stb. A Templomkerti Napok és a Korona Udvar Zenei Napok programsorozatok keretén belül, három napon keresztül nyílt körű szakmai programokat szerveznek előadásokkal, műhelybeszélgetésekkel, bemutatkozó estekkel, irodalmi estekkel, performanszokkal, koncertekkel, képzőművészeti gyerekfoglalkozásokkal, melyek tematikailag a művésztelep adott témaköréhez kapcsolódnak. Kiemelt támogatásként minden évben egy-egy művészt megjutalmaznak, önálló kiállítással számukra, melyre a következő évad folyamán kerül sor a Somorjai Városi Művelődési Központ Prohászka István-termében. Elmondható tehát, hogy a különböző művészetek valódi találkozási pontjaként is működik a rendezvény, azok egymásra hatásának ─ ezt tapasztalatból mondhatom ─ első rangú színhelye.
Ez akár záró gondolat is lehetne, engedjék meg, hogy egy adatot még, egy korántsem lényegtelen adatot a tisztelt figyelmükbe ajánljak, ami a kortárs művészetnek egyik komoly problémájához kötődik, a befogadóhoz való eljuttatáshoz. A szimpóziumok záró eseménye a
résztvevők munkáiból összeállított csoportos kiállítás. Nos, ezeknek, két hónapos tartamuk alatt, minden évben több, mint kétezres a nézőszáma. Vajon hány kortárs kiállításról lehet még ezt elmondani? Mindenképpen azt gondolom hát, hogy van mihez gratulálni ezen a jubileumon, és egyként kívánhatunk további sikereket. Persze, ahogyan Mayer Évát és kifogyhatatlan energiáját ismerem, ezek a sikerek bizonnyal nem is maradnak el.