BODA Bianka megnyitószövege a DUNARTCOM6 záró kiállításmegnyitóján
Korona Udvar - katolikus kolostor kerengő, Somorja, 2016

 

Kedves művészek, kedves vendégek!

Idén hatodik alkalommal került megrendezésre a Dunart.com nemzetközi művésztelep, amelynek záró, összefoglaló kiállítását tekinthetjük ma meg. A nemzetközi szimpózium 2011-ben lett megalapítva azzal a céllal, hogy pár meghívott művésznek helyet és alkalmat biztosítson az együtt alkotásra, egymás inspirálására, egymás gondolkodásának megismerésére, ezáltal is egy gazdag és a művésztelep véget-érte után annak hatását sokáig hordozható szellemi közeget megteremtve. Már a Dunart.com megnevezés is utal a művésztelep megalakulásának alap gondolatára: a Duna, mint a világ számos országát összekötő folyója és Somorja város melletti folyó, a művészet és a kommunikáció szavak angol változatából képzett cím.

A művésztelep művészei minden évben egy-egy központi gondolat köré csoportosítják munkáikat. Idén a választott téma a „Belső utakon” lett. Az út szimbóluma a művészeti műfajok egy gyakori, tipikus témája, a belső fejlődés, vívódás és a megismerés felvázolásának, a fizikai világba való áttételnek találó eszköze és metaforája. A külső világ helyett a szubjektumban lejátszódó utazás, – úgy mint például a költészetben – beavatódás az egyén fizikai, szellemi és spirituális valóságába.

Az itt alkotó művészeknek is megvan külön-külön a maga módszere, amellyel ezt a belső utat képileg és fizikailag kifejezik. Némelyikük munkásságának ez az önkifejezés végig alapgondolata, némelyikük csak időszakosan talál rá, tér vissza hozzá, akkor, amikor szükségét érzi. Saját elmondásuk alapján leggyakrabban a közvetlen környezetükből, a mindennapokból, az őket körülvevő emberekből merítenek, mint például Sergej ANDREEVSKI, Voskresija ANDREEVSKA vagy BLAZSEK András, hiszen a materiális világ a mentálishoz sokkal közelebb tud állni, mint gondolnánk. A valóság misztifikálása, az egymástól különböző világok összeegyeztetése jellemzi például HORVÁTH Ágnes, vagy Gerlinde PISTNER művészetét. Ők így fejezik és egészítik ki saját belső világukat. Dick ROBERTS, illetve MAJOROS Áron Zsolt munkái bizonyítják, hogy egy alak vagy szobor képes túlmutatni a matérián, a figura és annak megbontása által a lélek keresése a testben-gondolat szemlélhetővé válik. SZŰCS Gábor, KOPASZ Tamás, ESSE BÁNKI Ákos és Reshat AMETI absztrakcióval fejezik ki képi mondanivalójukat. MÁTYÁSI Péter képein konkrét természeti képződményeket, épületeket párosít fiktív formákkal, így vonva valamilyen gondolati párhuzamot köztük. MAYER Éva művészetének jellegzetes eleme a tabutémák feszegetése, SIPOS Levente pedig gyakran ábrázol démonokat vásznain.

Az itt kiállító művészek munkásságán is látszik, hogy a képzőművészet mennyire közel állhat a lélekhez, a pszichológiához, és ezt az idei művésztelep központi témaválasztása is hangsúlyozza. Az egyes művek egy-egy komplex világ kifejezései, de minden egyes újabb szemlélővel ez a komplexitás egyre csak bővülhet, hozzáadva mindannyiunk gondolataihoz valami újat, és fordítva: minden egyes ember a saját belső világából kiindulva szemléli azokat, így csodálatosan sokrétű értelmezést kaphat egy-egy mű. Ezért fontosak az ilyen közös alkotások és egy téma ennyiféle értelmezésének bemutatása a közönségnek: mindannyian tanulhatunk a saját belső útjainkról valamit.

Köszönöm a figyelmet!